ELINDULTUNK

Valaki fejében megszületett a gondolat, hogy a városi embereknek is szükségük van a természet közelségére. És bármilyen furcsa – hiszen a városok zsúfolásig vannak emberekkel – szükségük van embertársaik közelségére. Mikor volt ez? Idén? Két éve? Száz éve? Hol történt mindez? A kerületben? Európában? Amerikában? Ki tudja… A lényeg, hogy megvalósult. Közösségi kertek jöttek létre és jönnek létre folyamatosan. 

Kellenek a társak a társadalmakban. Kellenek a társak a városokban, lakótelepeken. Tudjuk, érezzük. Kell a napsütés, a föld illata, a fű illata, a virágok illata. A madárcsicsergés, a gyerekcsicsergés. Mindezt egy helyre koncentrálva csakis jó születhet.

 

Tavasszal megszületett. Itt is. Pont itt az ablak alatt, a ház előtt. Egy kert, ahol már eddig is sok minden történt, pedig fiatalabb, mint a legifjabb tagja. Elindultunk. Lelkesen és egyre lelkesebben. Összegyűltünk, szavaztunk sok mindenről. Fontos lépés volt a névadás: ARANYKATICA KERT. Szép név.

 

Aztán építettünk. Vannak padok – jó megpihenni rajtuk. Van homokozó – isteni íze lehet a homoknak, mert a legkisebb gyerekpalántánk előszeretettel kóstolgatta. Van tűzrakó hely a bográcsnak – de jól esett a paprikás krumpli, káposztás tészta a kertépítő napon! Tele pocakkal jóízűt szundítani a fa árnyékában :) Lett hússütő asztalka grillezni – hosszú nyár estéken mennyei illatok szálltak.

 

Sok rendezvényen megjelentünk, hogy megismerjenek bennünket. Jó ez nekünk? A jövő a megmondója, de nem kis büszkeséggel vállaljuk a kertet és mutatjuk meg a nagyvilágnak. 

 

Kik csinálták mindezt? Mi! Most már mi vagyunk, nem én, és nem ő. Nem az enyém, nem a tiéd. Lassan kezdjük megtanulni, megérteni, átélni a szót: MIÉNK. Persze nem vagyunk egyformák, voltak viták, nézeteltérések (lesznek is). Volt olyan gyűlés, mikor méhkashoz hasonlított a kert. Senki nem hangoskodott, sőt még nevetgéltünk is, de cikáztak a tekintetek és súlyos gondolatok fogalmazódtak meg egyesekben. Talán a viták miatt, vagy egyéb nehézségek miatt néhányan úgy döntöttek köszönik, de jövőre nem vesznek részt a közösség életében. Új tagok jönnek, megint változunk, de szépen lassan egymáshoz csiszolódunk. Sok megértésre és türelemre lesz szükségünk egymás iránt, de hisszük, hogy akár egyetlen palánta elültetésével is közösség teremhet.

folytatjuk…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>