ZÖLDPARADICSOM

A kettőnk viszonya nem is, tudom milyen. Tulajdonképpen mindig ott volt a közelemben: hol a kertben zöldellt, hol az üvegben díszelgett, esetleg az ebédnél az asztalon vigyorgott rám. Tudtam a létezéséről, elfogadtam, hogy van, nem lázadtam ellene, de nem is rajongtam érte. Különösebben nem foglalkoztatott. Nem volt benne semmi izgalmas, semmi olyan, ami lázba hozott volna.

… végigkísérte az életem, de mégis hiányzott valami a tökéletes kapcsolathoz. Hiányzott valami, ami a szikrát lángra lobbantotta volna bennem.

A kertben a paradicsomfán nem érdekelt, mert zöldként éretlen volt ahhoz, hogy felkeltse bennem a vágyat valami többre. Ott, nagyon „zöld”, félkész, még olyan „semmire se jó” állapotú volt. Hosszú évekig nem láttam meg benne azt, amitől felragyoghatott volna az ő csillaga is a gasztronómiai életem egén.

Aztán jött az Aranykatica. Sűrűn ültettem mindent: ki akartam használni az összes értékes centimétert, többek között nagyon közel ültettem egymáshoz a paradicsompalántákat is. Nem hallgattam se kertkoordinátorra, se kerttársra, se szomszédra, se tapasztalattal rendelkező ismerősre: rendíthetetlen voltam és kb 30-40 cm-re ültettem egymástól az apró palántákat.

Szerencsére jó meleg nyarunk volt, behozták a lemaradást a növények: fejlődtek, virágoztak, termést hoztak. Locsoltunk, kapáltunk, gazoltunk, és közben szüreteltünk, de a hosszú – aránylag meleg ősz ellenére, köszönhetően annak is, hogy nagyon közel voltak egymáshoz a pardicsomtövek – október végén még fürtökben lógott a zöld paradicsom a parcellámon.

Ekkor kezdtem el kutakodni, hogy mit lehet kezdeni ezekkel a félig érett vagy teljesen zöld „zöld”ségekkel.

… és örömmel tapasztaltam, hogy mint mindenre, erre is van megoldás. Semmi nem vész kárba. Alapvetően spórolós vagyok és nem szeretek semmit kidobni addig, amíg az utolsó esélyt látom arra, hogy menthető, hogy felhasználható, hogy valami jó is kihozható belőle.

Ezen az úton haladva találtam jobbnál jobb ötleteket a zöldparadicsom felhasználására kerttársaktól, a gasztronómia iránt érdeklődő félig-meddig ismerősöktől, kollégáktól és végül, de nem utolsó sorban az internetről.

A régi, hagyományos, illetve számomra ismert savanyúságok, mint egész vagy szeletelt paradicsom és paradicsomos csalamádé azt hiszem, alapreceptek. Ezeket tiszta szívből ajánlom azoknak, akik a tradicionális ízeket szeretik. Azonban az én kedvenceim az újak, a legújabb felfedezettek, azok receptek, amelyeken keresztül eljutottam a zöldparadicsomig, hogy azt mondhatom: van benne valami, amitől lehet imádni, amitől lehet – szinte bibliai értelemben – „paradicsomi” ételeket készíteni, és az általuk nyújtott kulináris élvezetekkel mennyei ízek megismerőinek lenni.

Ilyen élményekben részesülhetünk például a chatny, a lekvár vagy a dzsem fogyasztásakor is.

A zöldparadicsomos chutny rengeteg változata megtalálható a világhálón. Ebből az egyik az általam elkészített recept, néhol saját variációval kibővítve. Az enyhén édes-savanyú, kicsit keleties,  egy lehelletnyit ezoterikus ízvilágával harmonikus kombinációt alkot a magyarosan fűszerezett sült húsokkal fogyasztva is. 

A lekvárról és a dzsemről ódákat tudnék zengeni, de beszéljenek helyettem majd az ízek. Azok az ízek, amelyek picit a füge ízére emlékeztetnek és – mint tudjuk – a füge már az első emberpár életében is fontos szerepet töltött be. Garantálom a zöldparadicsomos dzsem fogyasztásakor a mennyeien érzed magad és a vajas-lekváros kenyér tejjel isteni élményt nyújt majd. 

A dzsemet és a lekvárt is fogyaszthatjuk húsokhoz is és természetesen süteményekhez, rengeteg variációban. 

Örülök, hogy megtaláltam azt, amitől többnek látom és érzem a zöld paradicsomot is. Remélem, Te is egyetértesz és csatlakozol a klubhoz.

Zöldparadicsom lekvár

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>